2015. április 11-én ünnepeltük a költészet napját. Ebből az alkalomból felidézzük Kanizsa József költővel a 2 évvel ezelőtti interjúnkat ......................................................................... NNagyításhoz, lapozáshoz kattintson egyik képre!>
- Szabó László (továbbiakban Sz. L.): Itt vagyunk a pestszentlőrinci Zila Kávéházban az Üllői úton, a Krúdy Gyula Irodalmi Kör törzshelyén, ugyanis az Irodalmi Kör Kávéházi Estéket tart itt következetesen minden hónapban, minden hónap harmadik csütörtökén, és beszélgető partnerem Kanizsa József, író, költő, kritikus, a Magyar Kultúra Lovagja. Mi is ez a Krúdy Gyula Irodalmi Kör? Hol van a székhelye, kik válhatnak az Irodalmi Kör tagjává, személy szerint a Művész Úr hogyan vált ennek a tagjává? Kérem beszéljen egy kicsit a Krúdy Gyula Irodalmi Körről!
- Kanizsa József (továbbiakban K. J.): A Krúdy Gyula Irodalmi Körről néhány gondolatot igyekszem úgy fölvázolni, amely tényleg a valós helyzetnek megfelel, ami arról szól, hogy 1982 október 25-én alakult meg Óbudán, a Zichy-kastélyban. Körülbelül 13-15 fő, író, költő, publicista jelenlétében, elhatározták, miután Krúdy Gyula Óbudán élt, tehát óbudai volt három éven keresztül, hogy fölveszik a Krúdy Gyula Irodalmi Kör nevet és e név alatt szerepelnek. Az elhatározásból tett lett, immár 30. esztendeje, hogy ez a Kör létezik, él, akkor 13 taggal, jelenleg 110 taggal. A tagok között ma már nem csak írók költők, publicisták vannak, hanem festőművészek. E mellett színészek, történetesen megemlítem Keres Emil Kossuth-díjas, érdemes és kiváló művészt, aki most már több mint 2 évtizede a Krúdy Gyula Irodalmi Kör tiszteletbeli tagja. Természetes a tiszteletbeli tagsága, mert ennyi év után ő a nagyszerű, kiváló színészi munkájával segíti a Krúdy Kört, hogy nem csak itthon hanem külhonban is elismertté váljon a Kör. Emil meg is érdemelte, hogy tiszteletbeli tag legyen. Viszont a műveink az elmúlt esztendőkben különböző antológiákban jelentek meg, és ugyanakkor ’89-től mint önálló kiadó is szerepel a Krúdy Gyula Irodalmi Kör. Itt most látható a legújabb két antológiánk, a Három évtized, és a legeslegújabb, amit még nem nagyon ismer a közönség. A legújabb Krúdytól - Krúdyról című antológiánk, amellyel a Krúdy Óbudaiságát és ugyanakkor a Krúdy Gyula Irodalmi Kör hűségét fejezi ki. Ez a hűség pedig azt jelenti, hogy különböző írók, költők, vagy Krúdy kutatók voltak a Krúdy Gyula Irodalmi Körben és ezeknek a műveit elkértük és ezeket most megjelentettük. Krúdytól pedig főleg azok a művek kaptak megjelenési lehetőséget, amelyek Óbudával kapcsolatosak, miután Óbudán tevékenykedünk immár több mint 30 éve. Így óbudai és az Óbuda-Békásmegyeri Önkormányzat támogatással is jelent meg ez az antológia. Így természetes, hogy az óbudai írások kaptak elsősorban megjelenési lehetőséget.
Még annyit a Krúdy Gyula Irodalmi Körről, hogy amikor ide kerültem a Zilába - úgy véletlenül, olyan 10 évvel ezelőtt - egy kiállítást nyitottunk itt meg, pont a hátam mögötti térben. Akkor kaptam ezt a Zila Kávézó Krisztina Cukrászda plakátot, amelyet én is kezembe vettem, elolvastam és akkor láttam, hogy Krúdy Gyula itt járt ebben az étteremben, vagyis ebben a teremben. Nem mondhatom azt, hogy étterem, mert terem inkább, akkor a lövöldének egy bizonyos helysége volt, és rádöbbentem, hogy ezt már olvastam máshol is, hogy Krúdy járt Pestszentlőrincen, de hogy éppen ebben a helységben! Ekkor döbbentett rá, hogy nekünk itt van keresnivalónk. A Krúdy Gyula Irodalmi Körnek itt egy bázist kellene kiépíteni, ahol nem csak irodalmi tevékenységet folytathatunk, hanem kiállításokat szervezhetünk. Ez év tavaszán pedig, április 22-én nyitottunk meg fönt egy kiállítást, Krúdyról készült illusztrációk, Krúdyról készült portrék és egyéb festmények, amelyek ez évben Óbudán is majd ki lesznek állítva. Ezt már előre tudom mondani, hogy a legközelebbi ilyen rendezvényünk szeptember 24-én lesz, egyik szociális intézményben, a Kis korona utca 3-ban, ahol szintén az egész anyag ki lesz állítva. Akkor ennek az antológiának, Krúdytól-Krúdyról című antológiának, a bemutatója is lesz, úgyhogy nagyon gazdag tevékenységünk van. Én úgy érzem, hogy a Krúdyhoz való hűségünk és az ő ismertetése úgy itthon, mint külhonban, a jövőben még nagyobb lelkesedéssel fog folytatódni.
- Sz. L.: Úgy legyen! Óbuda volt a székhely, ma is Óbuda a székhely az elmondottak szerint is. Most azonban Pestszentlőrincen vagyunk. Hogy került ide a Krúdy Gyula est, a Kávéházi Esték? Mi volt ennek az apropója, hogy ide áttették a havi összejövetelüket?
- K. J: Szóval ez a Zila Kávéház Krisztina Cukrászda külsejében - ha kintről megnézzük, megtekintjük az épületet - az 1900-as évek elejére tehető a felépítése, és maga az épület kivitelezése is azt a múltszázadbeli épületstílust jellemzi, korhűen adja vissza, amely Krúdy idejében is jellemző volt. Ugyanakkor ez Óbudára is elmondható, hogy hasonló épületek voltak. Ez számomra egy olyan biztonságos alapot adott, ahogy megtekintettem annak idején a galériát is, hogy itt kiállításokat szervezzünk. Mintegy 40-60 festménynek az elhelyezését lehet fönn biztosítani. Körülbelül 100-120 fő befogadóképessége van a teremnek. Ez megint arra ad okot, hogy itt egy nagy rendezvényt, kiállításnak és irodalmi rendezvénynek lehet helyet adni, és biztosítani lehetőséget. Öt éve járunk már ide. Az ötletnek a szülőatyja én voltam, és én beszéltem meg ifj. Zila Lászlóval, hogy a jövőben egy ilyen tervünk van, hogy ezt megvalósíthatjuk-e. Áment mondtak rá. Szerződést kötöttünk, és ez a szerződés azóta áll, és hála a Magasságosnak, tényleg voltak rendezvényeink, irodalmi estjeink, kiállításaink. Ilyen rendezvényen, azt hiszem Te is itt voltál egy-két alkalommal, amikor 80-120 ember volt fönt a galérián. Nagyon nagy tapssal zárta az estet. Én úgy érzem, hogy ez a jövőben folytatódhat, most különösen a Krúdy-év kapcsán, mert kettős Krúdy-évfordulót ülünk, halálának 80. és születésének pedig 135. évfordulóját. Még hozzá teszem a Krúdy Kör még mindig 30 éves, noha ősszel leszünk 31, de azért ez a hármas évforduló nagyon is egybeesik, és arra ösztönöz bennünket, hogy nekünk ki kell használni, ugyanakkor a kihasználás mellett Krúdyt népszerűsíteni kell. Népszerűsíteni kell a Zila Kávéház Krisztina Cukrászdát, népszerűsíteni kell Óbudát, ahol Krúdy Gyula élt és alkotott. Én úgy érzem, hogy egy nagyon is értékes alkotással fejezte be ő az életét, mert több, mint hétezer vagy nyolcezer publicisztikai írása volt. És hatvan körül volt a könyveinek száma, akkor amikor ő elhunyt. Ő pedig ötvenöt év körül hunyt el. Úgyhogy nagyon nagy munkássága volt, mi ezt a munkásságot igyekszünk népszerűsíteni.
- Sz. L.: Köszönöm szépen a válaszokat. Beszélgetésünknek - érzésem szerint - ez csak bevezető gondolatsora volt, mert igazándiból Kanizsa Józsefről szeretnék beszélgetni, és azt szeretném, ha Kanizsa Józsefről lenne szó a továbbiakban. Önről, Rólad, mert régi ismeretség köt össze bennünket, ha szabad, akkor inkább tegező formában folytatjuk a beszélgetést.
- K. J.: Én is köszönöm!
Sz. L.: Azt szeretném megtudni, és a kedves nézőinknek és a kedves látogatóinknak is a tudomására hozni a Te szavaidon keresztül, hogy honnan is indultál, hol volt a születési helyed, hol voltak az első tanulmányaid, hol jelent meg és mi volt az első kiadványod, ami nyomtatásban napvilágot látott? Mi a szívednek az igazán kedves kiadványod, mi volt az utolsó legfrissebb kiadványod, hogyan oszlanak meg vers és próza, milyen műfajokban írsz? Kiknek szánod a köteteidet, felnőtteknek, gyermekeknek? Kiknek, milyen témákról írsz? Átadom a szót, ezekről Te vagy a legilletékesebb beszélni.
- K. J.: Köszönöm szépen, és valóban így van mert a zalai származásom soha nem tagadtam meg. Annak idején, amikor felkerültem Budapestre, mindig azt mondták, hogy te Zalából? Abból a sötét Zalából származol? Én meg mindig azzal érveltem, hogy lehet a ti szemetekben az sötét Zala, elmaradott Zala, de azért ott értékes emberek vannak, értékes egyéniségek vannak, annak ellenére, hogy távol van a fővárostól. Tehát Zajkon, a Mura mellett alig 5 km-re van ez a falu, dimbes-dombos gyönyörű táj. Nekem mindig gyönyörű marad és varázsos zalai táj marad, azért is mert erdő... erdő..., és ugyanakkor völgyek, gyönyörű dombok, és hegyek veszik körül. A hegy tetejéről - például az Öreg-hegy csúcsáról - át lehet látni, Jugoszláviába, ma Horvátország és Szlovénia van a szomszédságban. Tehát a horvátországi hegyekre, mi úgy hívjuk, hogy a Varazsdi-hegyek, mert Varazsd van a környéken, de tulajdonképpen alpesi nyúlványok azok a hegyek. Olyan 1800-2000 méter magasak, és még nyáron is lehet látni, hogy havas csúcsuk van. Van is ilyen versem, a Varazsdi-hegy című versem, amelyiknél ezt én kicsit le is írom, jelzem, hogy milyen gyönyörű. A másik pedig: a Muráról is írtam, a Murának a kegyetlenségéről, mert a Mura is ki szokott áradni, viszont maga a táj, az szép. Én olajbányász családból származom. Öten voltunk testvérek, és az 5 gyermekből még négyen élünk. Édesapám, édesanyám korán elhunyt. Édesapám olajbányász volt - és az egész család. A bátyám, a nővérem, az idősebbik bátyám, aki most Orosházán él, ő főfúrómesterként ment nyugdíjba. Én nem lettem bányász, megszöktem. Így szoktam mondani, hogy én megszöktem Zalából, arról a gyönyörű vidékről. Viszont éves szinten többször jártam haza, többször járok haza. Igaz, idén még nem voltam otthon. A gyermekkorom jórészt ott töltöttem. 10-12 éves koromban kezdtem el verseket írogatni, és pont akkor volt a forradalom is. Ez még egy kicsit ösztönzött is arra, hogy írjak ilyen hangulatú verseket. A másik pedig: Petőfit nagyon sokat olvastam..., Weöres Sándort, Szabó Lőrincet, sőt Illyés Gyulának a meséit olvastam. Elárulom, hogy abban az időben, nekem volt egy gyermekbalesetem, ami miatt 3 évig Budapesten voltam a gyermekkórházban. A gyermekkórházban - már mint elsős és másodikos diák - kértem, hogy adjanak valamit olvasni. És akkor nagyon sok meséskönyvet kaptam - többek között - Andersen mesét... Akkor olvastam például Krúdy Gyulától a Rákóczi harangja című könyvet. Soha nem felejtem el. Így Krúdy Gyulát is akkor kezdtem megszeretni, mert gyönyörű szép hasonlatai, költői jelzői voltak. Én, mint gyermek, Petőfitől tanultam szép verseket, meg Weöres Sándortól a szép költői gondolatokat. Hát, megszerettem. Zajkról középiskolába kerültem Nagykanizsára a Közgazdasági Technikumba és kollégiumba. Ott elárultam a tanáromnak, Dr. Piller Ernőnek, hogy szeretnék újságíró lenni. És hogy ezt hogy lehetne - akkor még másodikos voltam - hogy lehetne ezt megvalósítani? Ő azt tanácsolta, hogy a Zalai Hírlapnak küldjünk el írásokat. Először küldjél el tudósításokat egy-egy irodalmi eseményről, vagy esetleg egy kulturális eseményről, aztán utána bármiről. Hát, így elküldtem a Zalai Hírlapnak tudósítást. Rögtön meg is jelentették. Ez ’58-ban volt. Attól fogva én rendszeresen megjelenek a Zalai Hírlapban. Ezt tudom illusztrálni is, egy-két megjelent újsággal, Zalai Újsággal. Történetesen tavaly voltam otthon, a 70. évfordulóm kapcsán. Zalaegerszegen koncerttel, kiállítással nyitották meg az estet, és akkor a Fénnyel jöttem című könyvemet mutattuk be. Szóval, ott rendszeresen, mondom, még a mai napig megjelennek a verseim. Tehát ez a rövid története. Amikor Budapestre kerültem, itt sem hagytam abba az írást. Először a Postás Dolgozóknál jelentettem meg, majd az Ifjúsági Magazinnál, a Magyar Ifjúságnál. És akkor folytathatnám: a Mozgó Világtól fogva, a Dörmögő Dömötör, a Nők Lapja, Képes Újság... Aztán országos napilapoknál, mert egy esti talpalón elvégeztem az újságíró iskolát is - hál’ Istennek! Ilyenre többször is bejutottam és többször járhattam különböző tanfolyamokra. Nem beszélve arról, hogy történetesen Tatára is lejutottam. Ott volt egy bázis, ahol 2-3 hónapig tanulhattam, a cikkeimet, tudósításaimat leadhattam. Itt jegyzem meg, hogy nekem akkor a Népszavában volt az élő bázisom, ahova le kellett adnom Várkonyi Margit szerkesztőhöz az írásaimat. Ezek az írások pedig rendszeresen megjelentek. Utána pedig megjelentek a Magyar Sajtóirodán keresztül különböző megyei lapokban is. Tehát az egész országot teljesen behálózva. Egyszer csak kaptam újságot az USA-ból, kaptam Kanadából - az ott élő magyarok megjelentették, átvették ezeket az írásaimat. A pozsonyi Új Szóban rendszeresen, sőt Belgrádban is átvették az újságok az írásaimat. Verseim ugyanúgy itthon és külhonban is megjelentek. Könyveimről még annyit, hogy az első kötetem ’74-ben jelent meg Fény-híd alatt címmel. Ez úgy látott napvilágot, hogy akkor éppen a Vízműveknél dolgoztam, és az ő nyomdájukban dolgozó egyik így szólt: "Józsi, annyi versed megjelent már, hát jelentessünk meg egy kis könyvet a verseidből!" Amire én a következő választ adtam: "ha megcsináljátok ingyen, bérmentve, akkor állok elébe, megszerkesztjük és ti jelentessétek meg." Megjelentették. S ugyanígy jelent meg a második kis könyvem, a Fűzfák című könyv. Ez a kis füzet pedig úgy, hogy Zsolt fiam rajzolta hozzá az illusztrációkat. Aztán ekkor bementem a Móra Kiadóba, a Kozmosz Kiadó volt ennek az egyik al-kiadója, ahol fiatalokkal foglalkoztak: Kormos István. Ő pedig nagy lelkesedéssel fogadott: „... örülök, hogy jelentkeztél, mert láttuk, hogy már itt-ott megjelentek az írásaid...” Akkor már bekerült például a Hóc, hóc, katona és a Körhinta című antológiába is versem, ezeket a Móra Kiadó adta ki. És mit ad Úristen, amikorra megjelentette volna a kötetem, Kormos meghalt. Átvette akkor Nagy Gáspár a Kozmosz Kiadónak a sorozatát. Egyszer csak kapok egy nagy borítékot..., visszaküldte a verseimet. Hát akkor egy kicsit ledöbbentem, hogy már ez megjelent volna és mégis visszakapom... Kerestem a Gáspárt, a válasz ez volt: „... hát szóval... őszintén... át kell dolgozni, újra kell szerkeszteni." Egy ideig a kiadással nem foglalkoztam. Majd a Magyar Ifjúságnál is megjelentem, és Köves István volt ott a vers rovat vezető. Ő ma is ír, létezik. Az ötletem alapján Köves Istvánnal együtt Gyulán, a Gyulai KÖVIZIG és a Fővárosi Csatornázási Művek közös rendezvényét - egy nyári alkotó tábort hoztunk létre. Ekkor megszületett az a gondolat, hogy megjelentetjük a második, illetve harmadik kötetet. És így jelent meg az újabb könyvem, a Tűztarajú hajnal, amit Koszta Rozó gyulai festőművész illusztrált. Ez a könyvem még úgy lett intézve, hogy a nyomdai kiadását, vagyis a nyomdai dolgait a Fővárosi Temetkezési Vállalat Irodájában intézték, végezték el. Szóval, így alakult... és ez ’83-ban volt. Attól fogva majdnem minden évben jelent meg egy kötetem: vers, próza, mese, a gyerekverset se hagyjam ki, mert 16 gyermekverskötetem, 4 meséskönyvem jelent meg, a többi pedig felnőtt vers kötet, a tulajdonképpeni 36 kötetből. Így összeáll a könyveknek a száma. De jelent meg olyan könyvem is, hogy máshoz, másnak a könyvéhez lett beszerkesztve. Foglalkoztam költészettan tanítással, és hozzám került egy kedves hölgy, akinek a verseit egyengettem. Akkor az volt a kérés, hogy az ő verses kötetében, annak a végén jelenjenek meg az én verseim is. Ez egy közös könyvként jelent meg. Ugyanilyen volt egy másik, Soltész Alberttel, aki pedig Nyíregyházán festőművész. Az volt a kérés, írjak a festményeihez verseket, és akkor így lett közös az ő könyvével is. Őnála kettő ilyen könyv jelent meg. Szóval ezzel együtt így akkor 39 könyvem jelent meg. Az újabb tervem: a vers. Most jelenik meg egy újabb kifestő. A kifestőket meg mindig különböző festőművészekkel illusztráltatom. Itt megemlítem, hogy több, mint 30-40 éves a kapcsolatom Koncz Etával. A könyvek kiadását, kiadatását folyamatosan intézem a nyomdákkal: a BIRÓ Family Nyomdaüzemben és a BÉTAPRINT Nyomdánál.
- Sz. L.: A Magyar Kultúra Lovagja is vagy. Ez egy nagy elismerés a kulturális életben. Szeretném, ha erről beszélnél. Hogy került erre sor? Úgy tudom, hogy külön előterjesztés alapon mennek a kiértékelések. Milyen kitüntetésekkel jár ez? Kérem, hogy ezt foglald össze nekünk!
- K. J.: Köszönöm szépen ezt a kérdést, mert a Magyar Kultúra Lovagjának lenni valóban nem kis dolog. Ez egy dicsőség. Nekem először Búza Barna hívta fel a figyelmem, hogy ilyenre lehet felterjeszteni, és hogy ő személy szerint felterjeszt. De kell még egy társaság hivatalosan: akár Polgármesteri Hivatal, vagy egy egyesület, amely felterjeszthet, és az én eddigi, vagyis addigi munkásságomat értékelve elküldi a bizottság számára. Azaz Nick Ferenc által vezetett Falvak Kultúrájáért Alapítványhoz. Gondolkoztam azon, hogy kit lehetne esetleg Kőbányán felkérni. Ugyanis már akkor Kőbányán tagja voltam egy társaságnak. Ugyanakkor Kőbányán már vezettem egy ilyen asztaltársaságot is. Irodalmi rendezvényeket szerveztünk minden hónap második keddjén. Ehhez a társasághoz odacsapódtam. Talán így is mondhatnánk, mert ez egy egészségügyi társaság volt. Ha hiszed, ha nem, oda is befogadtak úgy, hogy irodalmi rendezvényeket, kiállításokat szerveztem. Ott említettem meg, hogy van ilyen lehetőség számomra. Búza Barna felhívta a figyelmem, hogy ha ti írnátok rólam egy felterjesztést... Az eddigi munkásságom elmondtam, hogy milyen tevékenységet folytattam, és hogy mik kellenek... Tehát mindenképpen kell az, hogy a jelölt gyerekekkel foglalkozzék: óvodásokkal, általános iskolásokkal, országot járva, szintén iskolákkal, kultúrházakkal, könyvtárakkal, szóval mindenféle kulturális tevékenységet folytasson. El tudtam mondani, hogy én a hetvenes évektől fogva Nyíregyházára, Zalába, Győrbe járok le és különböző helyekre. Sőt Budapesten vannak iskolák, ahol rendhagyó irodalomórákat tartok, vagy pedig oda szervezek írók, költők bemutatását, író-olvasó találkozókat. Ezeket írjuk le! Partnerre találtam. Teleki Icának hívják, az akkori vezetőt, és Benke Gézának, akik mindezeket leírták, kérvénybe foglalták és elküldték a Falvak Kultúrájáért Alapítványnak, Nick Ferenc úrnak. A legnagyobb meglepetésemre 2001 Karácsony előtti alkalommal szólnak a Teleki Icáék, hogy Józsi, elfogadták a felterjesztést, január 22-én, azaz hogy 2002. január 22-én Lovaggá ütnek téged. Hát szóval, az örömtől én is egy kicsit elérzékenyültem... Ez nagyon nagyszerű dolog volt számomra. 2002 január 22-én ezzel a szöveggel, „a kortárs irodalom fejlesztéséért” lovaggá ütöttek. Itt az oklevél és fénykép, gondolom ezt, majd lefotózzátok.... Számomra nagyon nagy dolog volt, amikor a kardot Nick Ferenc Úr, a főlovag, vállamra tette. Mintha lebegtem volna a levegőben. Különleges érzés volt. Hát hála Istennek, azóta eltelt 11 esztendő, és jómagam is jó néhány embert, azaz írót, költőt és kultúrával foglalkozó egyéniséget javasoltam lovaggá ütéshez. Így elmondhatom, Sellei Zoltánt is annak idején, Hegedűs Valér zongoraművész, akit te is ismersz, és az országban számtalan helyen zongorázik és különböző egyéniségeknek ad zongoraesteket. Ő is így került a lovagok közé. De örülök annak is, hogy olyan egyéniségek, akik elhunytak, történetesen Táncsics Mihály, postumus lovagként van a lovagrendünkben számon tartva. És Sisy, vagy a nemrég elhunyt Habsburg Ottó is a lovagok közé került. A lovagok között találhatjuk még élőként Korda Györgyöt, a feleséget, Klára asszonyt, és ahogy már említetted Jókai Anna szintén és Dévai Nagy Kamilla. De sorolhatnám a sort. A Krúdy Gyula Irodalmi Körből - elárulom - 15-en vagyunk lovagok. Király Lajos, az elnökünk, Györgypál Katalin, aki pénztárosunk volt és a Kláris kiadója, valamint az Uránusz kiadó vezetője, lovag Tárkányi Imre, lovag Szántai Sándor. De sorolhatnám a lovagok sorát... és most nem rég a lovagok közé került Fehér József költő, aki szintén a két antológiánkban most benne van, hódmezővásárhelyi költő. Tehát sorolhatnám... A lovagoknak nagyon oda kell figyelniük a lovagi tetteikre. Úgy írói, költői, mint az életben, most a magánéletre is gondolok. Tehát mindig példásan kell viselkedniük s ugyanakkor a felvállalt lovagi tetteket végre kell hajtani. És itt semmi olyan nem kerülhet felszínre, ami az emberek közti megkülönböztetést idézné elő. Történetesen, a bőr színe szerint, vagy pedig vallása szerint. Tehát az embernek mindig nagyon oda kell figyelnie, hogy mikor, hogyan cselekszik, a nemes jó cselekedeteknek a lovagi tettekben mindig felszínre kell kerülniük. Talán ezek lennének a legfontosabbak, amelyek a jövőt illetően is, az én életemben, a költészetemben is kicsit és a kulturális életemben, a kiállítás szervezésekben megnyilvánulnak, és persze felszínre kerülnek. A mindennapi élet mindig arra ösztönöz, hogy mindenkivel igyekezzek olyan kapcsolatot teremteni, tartani, amely az én egyéniségemnek is megfelel. A Krúdy Gyula Irodalmi Körben, mint a Krúdy Kör titkára - amit most már 27. esztendeje végzek, éppen ősszel már a 28. esztendőt fogom megérni - ezeket a nemes és lovagi tetteket szeretném érvényre juttatni..
- Sz. L.: Köszönöm az emelkedett gondolatokat! Úgy tudom, hogy az online irodalomban is jelen vagy, úgy is mint Krúdys, úgy is mint Kanizsa József. Olyan felületeken, mint a napsziget.hu, a vilagszabadsag.hu és más felületeken is - bizonyára ki tudod egészíteni a sort -, amit jónéven vennék és megköszönnék. Valamint szeretném hallani, hogy mik az elképzeléseid a jövőt illetően, milyen terveid vannak?
- K. J.: A kérdésre úgy reagálok, hogy én az Internetet különösebben nem nagyon szeretem, mert elvonja a figyelmem, az időm, de annak örülök, hogy ilyen lehetőségek vannak a mai világban. Különösen azért, mert az információ a világhálón nem csak itthon, hanem külhonban is terjed és nagyon nagy közönsége van, hála a Magasságosnak! A másik pedig az, hogy az utóbbi időben, talán két-három héttel ezelőtt kaptam egy felkérést, a Montázs Magazintól, amely magazin a mostani írók, költők, festőművészeknek a felkarolásával foglalkozik, ha jól hiszem, ők Kecskeméten tevékenykednek, és ők is kértek tőlem egy ilyen interjút. Örültem neki, mert az 50 évemre kérdeztek rá, tehát az 50 éves irodalmi tevékenységemre, amelyet ők 3 részletben meg is jelentettek. Tehát, ez a lehetőség nem csak nekem, hanem minden író és költőtársamnak egy nagyon nagy lehetőség. Történetesen annak is örülök, hogy itt megemlítetted a Napsziget című lapot, amely már - ha jól hiszem - olyan 10-15 éve foglalkozott velem. Annak idején az ő „holdudvarukba” is bekerültem, hála a Magasságosnak! Lajtai Gáborral nagyon jó kapcsolatunk volt, és remélem, hogy a jövőben is még ez folytatódik. Én örülök ennek a lehetőségnek. A jövőt illetően: mindenesetre a Krúdy Gyula Irodalmi Körnek is egy kicsit jó volna, ha ezen keresztül ismertté válna, mert a jövőnk tényleg az online lesz. A lehetőségek biztosítva vannak, ha ezt tudjuk folytatni, akkor miért ne folytassuk. Van-e esetleg más ezzel kapcsolatos kérdésed?
- Sz. L.: Arra gondoltam, hogy esetleg van-e írás alatt, vagy megjelenés alatt, megjelenés előtt álló akár verseskötet gyűjteményed, összejött-e annyi, hogy egy újabb kötettel tudsz kirukkolni? Vagy valamilyen próza, amivel szintén a közeljövőben szeretnél megjelenni? Ezekre lettem volna kíváncsi még.
- K. J.: Szóval, máris mondom, hogy van egy újabb, a Télapó szánja. Ez, ha minden igaz, karácsonyra jelenik meg, Télapóval kapcsolatos, és Koncz Eta illusztrálja. Az illusztráció egy részét már láttam is, szépen elkészült, hála a Magasságosnak! A jövőt illetően: újabb gyerekvers-kötetet tervezek. Mindig gondolkozom azon, hogy a Sánta lábú vadkacsát folytatni kellene, ugyanis annak eddig nagyon nagy volt a gyermekek körében az elismertsége, sőt szülők körében is. Mert egy olyan lehetőséget biztosítottam a gyerekek számára, hogy a környezetvédelem, az állatok megvédése, vagy éppen egy tájegység bemutatása és annak a tájegységnek a megvédése kerüljön előtérbe. Itt-ott akkora nagy áruházakat építenek, amelyeknél megváltozik a tájnak a szépsége, vagy a tájnak a varázsa. Ilyenekre mindig felhívom a figyelmet, például ebben a mesés megoldásban. Jó volna, ha ezeket a tájakat így a maga szépségében, varázsával meg tudnánk óvni az utókor számára. A versekben pedig továbbra is arra törekszem, hogy legyenek gyerekekhez szólók, legyenek felnőttekhez szólók, a tájról szólók, de ugyanakkor a mindennapi élet gondja, öröme is bennük legyen. Itt gondolok mindenre. A mindenben pedig a hazám, hazám szépsége, megóvása, a hazám embereinek a hovatartozása, vagy az egymás megbecsülése is beletartozik. Ez nagyon fontos a mai világban, de számunkra mindenkor... A jövőt illetően pedig én továbbra is a Krúdy Gyula Irodalmi Körben szeretnék olyan tevékenységeket folytatni, amelyek ezt az örökséget tovább viszik, akár a Zila Kávéház, vagy esetleg egy más lehetőségben, mint például Óbudán is vannak újabb lehetőségek. Ezeket az emberiség, a jövő generáció számára megóvni, fönntartani, és szépet, jót, nemest adni.
- Sz. L.: Nagyon szépen köszönöm. Mit kívánhatnék egyebet, úgy legyen, ahogy mondtad! És jó egészséget hozzá!
- K. J.: Köszönöm szépen! És köszönöm ezt a lehetőséget!
Kanizsa Józsefnek az interjú után megjelent kötetei: A HIT EREJE 2013-ban, a VARÁZSOS, EZERARCÚ BUDAÖRS 2014-ben, a NASZÁLYI PILLANATOK 2014-ben, továbbá karácsonyi kifestők. Így már összesen 43 könyve jelent meg. Naszályon 2014. szeptember 20-án átvette a Naszály Kultúrájáért kitüntetést.
Az oldalt írta és szerkesztette: Szabó László ............................................................................................. Vissza a fő oldalra
